Én egészen más vagyok, mint az átlagember. Mert ha olyan lennék, most beborulva siratnám apát, minden adandó alkalmat kihasználnék, hogy mások oldjanak meg problémákat, segítsenek a mindennapi munkában. No nem mintha tolonganának, de azért volna kit megkérni, elfogadni a segítséget. Én csinálok mindent, intézek, szervezek, telefonálok ... .  És mindezt teszem azért, hogy az elmúlt kemény, nagyon szomorú heteket le tudjam magamról törölni. Ez még sajnos nem megy. Nem a gyászt, nem az elmúlás fájdalmát, hanem azt a rettenetet, amin apa átment és én is mellette átmentem. És jönnek a pszichoszomatikus tünetek, fejfájással az élen. Nem apát akarom elfelejteni, nehogy valaki félre értse, hanem azt, ami már nem apa volt. Nehéz dolog. Ugye, nem vagyok normális???

Ráadásul ma reggelre bedagadt a fél fejem, egész délelőtt ezzel voltam elfoglalva. Szerencse, rendelnek a fogorvosok. De igazán nem is fájt a fogam, itt ott sajgott, de nem volt alkalmam, időm foglalkozni vele. Most a fejem mellett a fogam duzzanata is zaklat, nem enged a rendes kerékvágásba. Valószínű fogatlan nyanya leszek, pont mire lekerülnek a maszkok. Rettentően rosszul érzem magam. Most várhatom a harmadikat is????