Bent ülök egy oltári mély gödörben, pillanatragasztóval a hátsómon. Olyan mélyen, hogy nem látok túl a gödör peremén. Kedves lányom kényszerített ebbe a szorult helyzetbe. Szerettem volna egy hajszálnyi lehetőséget magamnak és az unokámnak, így nagy nekifutásra ugyan, de fel is nyaltam a követ a…

  Saját halálunk sose fáj úgy, mint mások halála. Ó, könnyű neked, elbírod nélkülem a sírt, de bírjam, nélküled, az életet?” Weöres Sándor