Medi életem öröme, felvidítója és megkeserítője. Törpeuszkár, szeptember 13.-án született, Nagykőrösön.

Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Hiába minden állatvédői igyekezet, hogy mentsek egy kutyust, csak Medi kis pofija fogott meg. De alaposan és véglegesen. A vásárlás részletei, feltételei nem is érdekeltek, nov. 27-én mentem az IC-vel érte. Apa halála óta legboldogabb napom volt.

És itthon:

                                                     Itthon. Innen kezdődött közös életünk!

Mielőtt érte mentem, a szobát, ahová a lakosztályát szántam, kutyásítottam. Legalábbis azt hittem. Első dolga volt az állólámpa vezetékének szétrágása, ami rávilágított, mennyire sok mindent kell még kutyásítani, nehogy valami baj érje őnagyságát. Méteres magasságban mindent eltüntettem, lezártam, sztem elérhetetlenné tettem, amit eddig még nem tettem meg. Ha én kiskutya volnék, még találnék éppen rámolni valót, de úgy tűnik, én szemfülesebb vagyok. Hála az égnek!!!!

Szombati napon hoztam haza, hétfőn már az orvosunknál voltunk. Féreghajtó, élősködő írtó, majd később a maradék 3 oltás és a chip beültetése következett. Szilveszterre szabadultunk fel, úgy hogy bátran mehettünk bárhová. Gyönyörű idő volt, mentünk is ezerrel sétálni, futkosni. Azóta is ezt tesszük, napi 5 alkalommal, a szobatisztaság elérése reményében. Ami most, február közepén már elérhetőnek látszik.

Van egy ketrece, ahol alszik, zokszó nélkül tölti éjszakáit és távollétem idejét benne.

A macskák, a nagy probléma. A macska szereti a nyugalmat, a zavartalan életet, a kutya örökmozgó, hangoskodó. A kettő nagyon nem passzol. Nem is erőltetem, majd ha Medi már nagyobb és nyugodtabb lesz, összebékülnek. Medi szobájába bejárnak, (ahonnan Medi még egy ideig nem jöhet ki) kíváncsiságból, no meg Medi bosszantására. Coco, a fekete cicám, kifejezetten szereti bosszantani a kiskutyát. Egy imposztor. Felül az étkezőasztalra, és megvető tekintettel néz le a gyerekre. Medi szeretne játszani Cocoval. Nem szerencsés ötlet. Medi már az asztalra is felügyeskedte magát, a macska-bútort pedig bevette. Felváltva használják a macskával. Az egész Facebook rajtunk nevetett, mikor feltettem az első képet Mediről, ahogyan fenn csücsül a macskakaparófán.
Ennek azután több szerencsés végkimenetelű baleset lett az eredménye. A macskabútor felborult, az ablak, nem tört be!!! A függönyt - ami már macskásított, spagettifüggöny - közös erővel leszerelték. Tündéri volt a két feketeség a fehér függönyzsinórokban belecsavarodva!!!!!  És amikor elhangzik az általam altatódalnak kikiáltott Lencsi lányka, a macskák vonulnak be, tudják innentől csak az övék a szoba, Medi elvonul.

És Medi azóta teljes jogú használója a Macskabútornak, HA Coco nincs jelen!!!

Járunk kutyaoviba, és tanulunk ott és itthon, de ebbe a kis kobakba még sok okosságnak bele kell mennie, hogy ügyes, szeretni való kutyus váljék belőle.

Medi beváltott a hozzá fűzött reményeimet. Szeretjük egymást, lefoglaljuk egymást, rendszert ad az életemnek. Egy imádni való fekete kisördög.

Most új feladatom van. Szabaddá kell tennem a kis lakás további részeit is Medi számára. Már szereltem polcot a fürdőszobába, részletes tervem van a további  tennivalókról, új ajtóba szerelhető kisajtót rendeltem, hogy a macskák is megkaphassák a nekik járó nyugalmat, míg Medi kicsit nagyobb térhez jut. Ezek mindegyike külön sztori, ráadásul naponta történik velünk valami ÉRDEKES!!!!, de azért ez a blog még nem a HAHOTA!