Azt hittem, már nem írok többet ebben a blogban, de olyan furcsa változást vettem észre magamon, ami talán még másokat is érdekelhet.

Kiürültem, elvesztettem az érzéseimet vagy nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg, hogy világos legyen. Nincsenek érzéseim. legalábbis a szeretet eltűnt az életemből, talán nem örökre. Egyik napról a másikra olyan dolgokat tapasztalok, hogy az élettől is elment a kedvem.

Apa meghalt. Igen, elment, beteg volt nagyon, neki is megváltás volt a halála. Néha ugyan felbukkan némi hiányérzet, némi szívszorongás, amit az elmúlt 50 év megszokásainak tudok inkább be, mint a szeretet jelének. Pár napja még nem így volt.

Itt van a családom. Mintha idegenek volnának. Hogy covidos-e a lányom és a családja, igazából nem érdekel, igaz őket sem különösebben. Ha beszélünk, nem érzek örömet, hogy hallom a hangját és híreket felőlük.

Fiam jön, de minek. Majd ha 2 napig nem veszem fel a telefont, kiderül, már nem is élek.

Az állataim??? Tudom, őket is szeretem, de érezni nem érzem. Még Medi is inkább teher lett, mint öröm. Persze nem hanyagolom el őket, mindent megkapnak mint eddig, de nincs öröm, nincs SEMMI!!!!

Hová lettek az érzéseim???? Tettem valamit, vagy csak úgy jött???? És vajon meddig marad??? Örökre??? No abból aztán nem kérek. Érzések nélkül szart sem ér az amúgy  is nyomorult életem.

Nem éppen erre számítottam 2022 első napjaiban!!!!