A délelőtt viszonylag könnyen telt, Medivel oviban voltunk. De a délutáni séta után rám tört a feneketlen szomorúság. Sírtam és sírtam és sírtam.
Hirtelen meleget éreztem az oldalamnál. Először az egyik cicám bújt mellém, majd követte a második. Melegítettek, doromboltak. Megérezték a hangulatomat, és jöttek segíteni. Köszönöm nektek Coco és Maki.
