A helyzet változatlan. Épp 3. hete, hogy megkaptuk a 4. kemoterápiát. A nehezén túl vagyunk. Még életben. Sajnos olyan érzésem van, apa napról-napra veszít magából. Ez így idétlen, de nem tudom megfogalmazni. Talán, mint a mesebeli cérnaszál királylány vagy királynő. Bár az is lehet, én fásulok, és az vetül ki. Mintha el akarna fogyni fizikálisan és szellemileg is. CT-re várunk.
Túléltem a 68. születésnapomat. Így még el is tudom fogadni, de a mindjárt 70 egyszerűen felfoghatatlan.
Kedves, Egyetlen Kommentelőm! Áruld már el nekem, milyen a régi Ági. Megpróbálom visszalopni az életembe.
