Apa és én

About my world

About my world

2021.04.09.

2021. április 09. - Eager

Még élünk, ha életnek lehet ezt a fizikai nyomort nevezni.

Nem tudom sehová beadni, mert nem megy be  apa.  És a tudata még tiszta. Amíg bírom, csinálom, ha nem, akkor nem tudom mi lesz. Ma felkerült az első morfiumos tapasz. Meglátjuk mire lesz elég.

Várom a Hospice-s orvost, kijön a lakásra, mert kap egy kis fiz.sót a nagy kiszáradására. Csak néhány adagot. Belehalok a 10 percenként fecskendős itatásba.

Naponta változik, rosszabbodik valami látható az állapotában. Már nem tud beszélni, a jobb keze szinte teljesen béna, a lábai is egyre kevésbé mozognak. Azt hiszem ezek sok-sok kis agyi történés következményei.

Csinálom, amit kell, mert egy feleség erre esküszik fel. Csinálom szeretetből és csinálom sajnálatból. Csinálom, amíg birjuk.

3 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://aboutmyworld.blog.hu/api/trackback/id/tr2816495088

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Prédikátor2 2021.04.09. 16:36:36

Írod, hogy csinálod, amit kell. Mindig el tudod, mit kell csinálni? Mi a legjobb neki? Én sokszor voltam tanácstalan, hallgattam az ösztöneimre. A morfiumos tapasz kell, a kiszáradás elleni sóoldat is. Ajánlom a sarka alá helyezett fásli koszorút. Házilag lehet csinálni, a mélyedésbe teszed a sarkát, hogy ne sebesedjen ki a lepedőtől. Felfekvés megelőzésére: felváltva, időnként fél oldalára fordítod a testét és a hátához tegyél valamit, ami megtámasztja ügyelve arra, hogy a levegővételt ne akadályozza. Vannak speciális bőrvédő krémek is. Biztos tudod ezt te is, de annyira szeretnék segíteni.
Válasz erre 

Eager 2021.04.10. 14:23:02

@Prédikátor2: Olyan aranyos vagy, és nagyon hálás vagyok Neked, nem hagytál egyedül. Egyedül Te. Olyan szépen elmaradtak mellőlem még az olyanok is, mint Mizsima. Köszi a tanácsokat. Végre találtam még olyan embereket, kikre számíthatok, a Hospice tagjait. Hihetetlen mennyi erővel és jóakarattal, segítő szándékkal és segítő tettel álltak mellém. Pedig 2 hete még azt sem tudták, a világon vagyunk. Még a lányom is szembefordult, versengve, kinek nagyobb a vesztesége. Később ugyan bocsánatot kért, de az már nem oldotta fel a csomót a szívemben. Hogy lehet ezen versengeni, neki az apja nekem 49 éve a férjem. Össze is mérhető meg nem is. Az autizmus felé kacsingató fiam mindent megtesz, ami tőle telik. Most is itt várt, míg kialudtam magam. Azt hiszem, nem tart már sokáig. Rettenetes lesz, de megváltás a családnak.
Válasz erre 

Prédikátor2 2021.04.11. 17:49:24

Nem kéne tanácsokat osztogatnom. De én bolond arra gondolok, hátha mégsem hallottál róla és akkor esetleg jól jön az info.
A legtöbb embernek annyi a problémája, hogy a sajátjából is elege van. Ezen nem csodálkozom. De tényleg úgy van, hogy néha idegenek, akikre nem is számítunk, segítenek. Ők az Angyalok.
Az Asperger-szindrómáról hallottál már? Magas az IQ-juk a szociális érzékenységükkel van gond. Nehezen ismerkednek, barátkoznak. Amikor olvastam róla, az unokaöcsémre ismertem, bár lehet, hogy tévedek. Kértem, a húgomat is, olvassa el, mert jobban megérti a gyereke "furcsa" viselkedését.
Jó, hogy a fiad észreveszi, hogy szükséged van rá. A pszichiáter lányodat viszont isten bizony nem értem.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása