Talpig csalánkiütésben, totális nyomorúságban, fogalmam sincs, mihez kezdjek.
A csalánkiütésem nem csökkent, sőt még erősebbek a tünetek. Nem tudtam egy magánorvoshoz sem beimádkozni magam, mind teli, és/vagy szabadságon van vagy, megy.... A kincstári bőrgyógyászaton fél év a várakozási idő, bár a háziorvosunk szerint sürgős esetben - az enyém az - fogadnak. Ami azt jelenti, beülök a rendelésre, azután vagy bekerülök, vagy sem. Nagy nehezen, egy olyan magánrendelőben, ahol még a telefonszámot is e-mailben küldik ki, kaptam a jövő hétre időpontot. Ezt én nagyon nem szeretem, vagy ilyen az új úri módi, vagy ha nem, másért gyanúsak. Végül nagy nehezen elértem telefonon azt a főorvost, akinél már ezzel a problémával feküdtem 16-ban, ő állapította meg, autoimmun urticáriám van, beajánlott a bőrklinika ambulanciájára, ahol fél óra múlva fogadott is egy kedves doktornő. Megnézett, és megemelte az antihisztamin adagot, amit eddig is szedtem. Felvilágosított, aki már feküdt a klinikán, minden további nélkül jelentkezhet az ambulancián, ha problémája van, sőt autoimmun ambulancia működik minden csütörtökön. Hát, én ezeket nem tudtam. De már tudom. Azt is elmondta, az antihisztamint folyamatosan kellett volna szednem, de ha már így alakult, a duplájára emelhetem az adagomat. Ami nagyon klassz, mert még az eddiginél is éhesebb vagyok, és már híztam is tőle. Ősztől indul egy kísérleti csoport, ha megfelelek, bevesznek, és nem antihisztaminnal kezelnének. Most, hogy tűröm a fájó-viszkető kiütéseket, csak azért izgulok, hogy bekerüljek a csoportba, ahol az autoimmun antitestre adnak közömbösítő injekciókat. Rólam ennyit, most 3x1-et szedek, de nagy valószínűséggel hamarosan 2x2-re emelem az antihisztamin dózist. Persze a kiütéseim még csak rá se bojszintanak!
Önmagában ez a tortúra is elég volna, hogy a földre küldje az embert, mert amennyire nem halálos, annyira kellemetlen, és szétcseszi az ember komfortérzetét. Leteszi a 0-ra, vagy talán mínuszba is átmegy. Apa is rátesz pár lapáttal. A mozgáskoordinációja tovább romlik, ami nagy valószínűséggel a jogsi elvesztését fogja eredményezni, és végtelenül aggaszt. DE MÉG EZ SEM ELÉG!!!! Eddig őrül cukrosbácsi volt, most viszont a tükörfényes memóriája olyan emlékeket dob fel neki, melyek az én hűtlenségemre engednek következtetni. Nekem ilyen emlékeim sincsenek, és 45 évvel ezelőtt, friss házasként nem is csaltam meg. Ezt már csak tudom. És nem egy ilyen emléke van! Lefekvés és elalvás között viszont az a férfi kísérti, akivel tényleg megcsaltam, majdnem ráment a házasságunk. De ez is 85 körül volt, és végül együtt is maradtunk. Nem tudtam okosabbat kieszelni, az ő megcsalásaival álltam elő. Erre legalább elhallgatott.
Biztos vagyok benne, oxigénhiányos az agya, az ilyen emberek viselkednek ennyire irreálisan. Már egyszer megtapasztaltam. A nénikémnek - kivel volt szerencsénk együtt élni - voltak ilyen kényszeres, irreális dolgai.
Itt voltak a gyerekek is, életemben először nem voltam boldog ezért. Annyit ugráltattak, mint egy pincér szaladgál egy teljes műszakjában. megváltás volt, amikor elmentek.
Hát így vagyok, ha még életnek lehet ezt a szituációt nevezni. Szívesen befejezném.
