Rég óta azon agyalok, hogyan írjam le, még egy ilyen förtelmes betegséget is meg lehet valahogy szokni, az életünk napjai egyformán folynak. Ha leírom, elkiabálom.

Utolsó kezelésénél kint a tüdőosztályon nagy huzat volt, és apa fázott is, másnap már hőemelkedése volt, a következőn pedig már láza. Sokat köhögött, és az egész háta fájt. A kapott protokoll szerint hívtam a mentőket, természetesen hétvége volt, el is vitték az SBO-ra, ott tartották egész nap, majd este hazaengedték, azzal, hogy sürgős pulmonológiai kontrollra menjen. Másnap, hétfőn, felhívtam a tüdőszakorvosát, menjünk reggel, már intézi is a helyet. Jelzem, akkora a forgalom a deszki tüdőosztályon, mint a Liszt Ferkón karácsonykor, a kétnapos kezelését is egy nap alatt darálták le. Kedden reggel már kint is voltunk, elsőnek kapott ágyat, azóta is kint van, már 3. napja. Az ünnepet és a hétvégét is kint tölti. Érdekes, az SBO-n csináltak RTG-t, CT-t, labort 2x, és nem jutott eszükbe a magas fehérvérsejtszám, a láz és a tüdőben felgyülemlett víz láttán gyulladásra gyanakodni. Mindenféle gyógyszer nélkül kirakták. No mindegy, már jó helyen van, láztalan, infúziót, injekciókat, tablettákat is kap. Már ránézésre is jobban van, de nem annyira, hogy hazajöhetett volna. A pontos diagnózisát nem tudom, mert az orvosa nincs bent, mással meg nem tudok beszélni. Hétfőn majdcsak kiderül, mit is kezelnek ekkora elánnal rajta.

Nagy bánatomra 11 éves, cirmos exkandúrom is megkapta halálos ítéletét. Aktív, pozitív FIP fertőzés formájában. Senki nem tudja megmondani, mennyi ideje van még hátra. Rajtam nem fog múlni.

Kis családunk két tagja már ex, most akkor én következem.