Húsvét hétfő

Úgy gondoltam, már nincs rosszabb, azután a sors rácáfolt. Itt szenvedünk a 45 nm-en, mikor kint lehetnénk a tiszta, finom, friss levegőn. De nem lehet, apa nem méltóztatik kimenni. Soha nem gondoltam volna, egy beteg ember mellett - az ápolás nehézségeit leszámítva, ami nálunk még nem probléma - ennyi gubanc lehet. Sokszor írtam már,  tulajdonképpen zsarolva vagyok, csak azt csinálhatom, amit apa megenged. és ezt itt lehet a szó szoros értelemben venni. És ami a legfelháborítóbb, úgy tesz, mint aki észre sem veszi.

Nem fogom sokáig bírni, érzem máris sokat gyengültem, az idegeim, mint a megfeszített húr! Ez a kicsi lakás még azt sem engedi, hogy egy jót tornázzak. Várhatóan nem a koronavírusba fogok belehalni.