Ez már nem lejtő, mélyzuhanás. Csak abban reménykedem, nem tart sokáig.

A deszki kiruccanás szombatján vettem észre, sűrűsödik a vizelete, majd el is apadt. Vasárnapig semmi. Felnőtt ügyelet (a mentők jelentkeztek be),  kiküldték a mentőket. Nagyon hamar megérkeztek, elvitték apát azzal, hogy telefont várjak. Telefon nem jött csak apától, hozzák haza. Le a kalappal most a mentősök hozták haza, csupa jó hírrel. Bekatéterezték, melynek lehet, élete végéig maradni kell. 12.-én kell mennünk kontrollra az urológusához. Mindent elmondtak, csak azt nem, mi a probléma. A zárón sincs semmi feltüntetve.

A katéter mellett (vizelet rekedés) - rettenetesen félek tőle, nehogy valami rosszat csináljak - kialakult egy széklet intolerancia is. Mit is mondhatnék, a két dolog maga a rettenet. Óránként, jó esetben 3 óránkét pelenkázás, a katéter bentléte mellett. Hiába olyan rettenetesen sovány, alig bírom megmozdítani. Megszakadok.

Volt egy tisztább fél órája, elbúcsúzott a gyerekektől, és közölte velünk, nem akar így élni. Megértem, én sem akarnék.

A szombati "balesete", a beájulás lehetett egy újabb agyvérzés, tapasztalom a lefittyedő száján, és naponta csökkenő szellemi nívóján, aktivitásán. A nem akarok élni kijelentést nagyon komolyan gondolta, mert kizárólag folyadékot hajlandó magához venni. Semmi étel, semmi pótlás, SEMMI, ami életben tarthatná.

Mikor bejelentettem a háziorvosnak, mi történt a mentős vasárnapon, először a családomat kezdte "méltatni", amiért egyedül hagynak. Alig tudtam elmondani, a lány még látogatóba sem tud hazajönni, a fiú meg dolgozik. És nagyon nem szeretném, ha látná a meztelen apját.

A FIDESZ-es kurva, csak így becézem, mert egy kápó veszett el benne, végül segített. Felhívta a Hospicest, akik hamarosan vissza is hívtak, segítséget ígérve. Nem napit, de valamilyet.  Nekem az is nagy segítség, ha meg tudjuk fürdetni, egyedül képtelen vagyok. Ma jön Gabi, egy ötvenes hölgy, hogy segítsen. Ha nem volna járvány, fogadnék ápolót, ha egyáltalán lehetséges. De ebben a rettenetes időszakban nem bízom egy akárkiben.

Eddig nagyon aranyos volt velem, de most már nem kímél. 11-kor töri a nadrágja, és ha már öltözködünk, tisztába is raktam, reggel 4-kor közölte velem, teli a nadrágja, hát az éhezés következtében szinte már nincs is széklete. Azért tisztába raktam. 

Most így állunk. Felülni nem tud, mindenben rám van utalva. beszélni nem beszél, részben mert akadozik a nyelve, részben nincs mit. Ő már régen nem az az ember, akibe beleszerettem és akivel több, mint 49 évet leéltem. Egy emberi roncs, kevéske életfunkcióval. Megszakad az ember szíve, ha csak rá néz. Olyan jó ember volt, mindenki szerette, tisztelte. Mit vétett, hogy ez méretett rá????

Én közben megkaptam az első védőoltásomat, Pfizert, hála az égnek. Kicsit fáj a karom. Ennyi.

Hogy meddig lehet így élni, nem tudom, de bízom benne, apa érdekében, nem tart már sokáig.