Meg sem tudnám mondani, milyennek érzem magam. Igazából egy nagy semminek. Új életről meg ne is beszéljünk. Valószínűleg én csesztem el, de az igazi hibát a körülményekben kellene keresnünk, ha keressük egyáltalán.
Én keresem, a lányom valószínűleg nem. Annyira belemerültünk a helyzetünk tisztázásába, hogy teljesen rossz vágányra kerültünk. Nem is vágány már. Az út vége. Szakítottunk. Nevetséges szó anya-lánya kapcsolatban, de sajnos igaz. Annyira, hogy ebből már jól belátható időn belül kijönni képtelenség. Soha nem szerettem írásban kommunikálni, most kiderült, maximálisan igazam volt. Elbeszéltünk egymás mellett, és mire kijavítottuk volna, elszabadult a pokol.
Hogy a lányom hogyan érzi magát, tippem sincs, de az biztos, én halálosan megsértődtem. Ha találkozásra kerülne a sor, aminek most semmi esélyét nem látom, nem tudnám, hogyan sülne el. Én nem zárkóznék semmiféle kapcsolattartástól el, de érzelmileg megszűntem a lányom anyja lenni. Azt mondják, egy gyilkost is szeret az anyukája, ha ilyen problémánk volna, talán könnyebben menne. De mivel nem köztörvényes bűnöző vagyok, csak egy rossz anya, így sokkal fájdalmasabb a felszínre került probléma.
Míg az apja élt, nem tudom, hogyan volt képes egy ilyen anyával egy jónak mondható viszonyt fenntartani. Az biztos, Tibor mellém állt volna. Most már nincs aki mellém álljon, így szabad a vásár, az anyagyalázás. Döbbenten olvastam sorait, és igazából most sem értem, miért most vált ennyire nehézzé a kapcsolatunk. Nem próbáltam semmit elkenni, kicsinyíteni. De elmúlt, meg nem történtté nem tudom tenni. Ha őt ennyire mélyen érintette az adott viselkedésem, hogy volt képes 25 évig színlelni, hazudni vagy nem is tudom mit tenni. Felháborodását inkább megértem, mint ezt a viselkedését. Én nem tudok szeretetet színlelni. Kitől tanulta?? Vagy másban is így viszonyult hozzánk, hozzám???? Lelkiismeret furdalásom van és én sem tudom magamnak megbocsátani a történteket, de azt hittem, az idő és a felnőtté válás segített rajtunk.
Szégyellem magam, hogy ennyire képes voltam, ha nem is tudatosan, megbántani őt, de azt is szégyellem, hogy ilyen álszent, hazug módon élt velem, mellettem. Lehet, rossz anyja voltam, de az is biztos, sose viselkedtem vele ilyen kétszínű, becstelen módon. És akkorra időzítette a rúgásait, mikor a legkiszolgáltatottabbá váltam.