Sokáig nem jelentkeztem. Hogy miért? Csak ugyanazokat a mondatokat tudom írni, és már magamnak is unalmas vagyok. No meg rémesen elkeseredett lettem. Apa viselkedése néhány hét alatt átváltott szipogó gyermekébe. Hogy most gondolt csak bele igazán, mi is a helyzet? Végül is nagyon sokáig tagadásban élt. Vagy azt, hogy most veszi fel az utolsó kemót és az, hogy mi lesz utána, megijesztette? Nem tudom. De nagyon elszomorít.

Fizikai állapota sírásra késztet. Sajnos nem tudom eldönteni, a kora, a kezelések, a betegsége, netán férfi mivolta tette őt ilyenné, így nem is tudom, mi a helyes viselkedés részemről. Meddig mehetek el az erőltetésben, nehogy ártsak neki. Így csak magamban kesergek, sírok. Már sokkal kevesebbet veszekszünk.

Ma jön haza Deszkről. ma lesz a nehéz nap. Ma lesz az igazi kötözködős nap. Ráadásul ma szerelik a klímámat, és közben bemondta az unalmast a hűtőnk. Elvitték javítani.  Úgy néz ki a lakás, mint egy piac. Kis lakásban csak úgy tudsz kivinni a helyéről valamit, hogy előtte minimum 5 tárgyat odébb vagy el kell pakolna, rakni, Ma már a földön aludtam inkább, minthogy bemenjek apa helyére, ott zajos nekem.

És ami a legszomorúbb, még ebbe is bele lehet szokni. Egy halálos betegség is lehet mindennapi. Egy hét múlva lesz még egy laborellenőrzés a fvs szám kontrollálására, azután várjuk, hatott-e a méreg. Már eddig is hatott, kifordított bennünket a bőrünkből. Megváltoztatott mindkettőnket. De a tényleges hatása a rákra még csak halovány remény. A négy kezelés, ellenőrzések már rutinná váltak, ami most jön, ahhoz kell a gáton maradni.