Isten ne verjen meg érte, de jól esik egy kis egyedüllét. Ma reggel ment ki apa Deszkre, és csak holnap jön haza. Adják  az első fenntartó infúziót. Előtte a rutinvizsgálatok ugyanazok, mint régebben. Azt is nagyon szégyellem, szombat délután több, mint 3 órát voltam oda találkozni egy külföldön élő évfolyamtársammal. Nagyon jól éreztem magam. Csak ketten voltunk, mióta kimentek most tudtam édes kettesben találkozni vele, mindig ott nyüzsiznek a többiek a találkozókon. Most itt van hosszabb ideig, árulja a szülei lakását. Alaposan kibeszélgettük magunkat, még nevetgéltem is. Nem is tudom, mikor volt ilyen jó hangulatom. Amúgy természetesen szakadt az eső. Ki látott már ilyen időt. A fű a nyakamig ér már, tuti ki kell adni, én nem fogok boldogulni vele.

Apa egy rettenet. Hogy mi okozza nem tudom, de nem bír megállni a lábán. Pedig már B1 vitamint is kap a végtagok zsibbadására. Ma este beszélek a lánnyal, tisztázzuk ki a vezető orvosa jelen állapotában, és ezt meg kell vitatni vele. A nadrágvásárlás kész ingyencirkusz volt, nem engedte, hogy vigyem a kisszékét, amin fürdetni is szoktam, így aztán kiállító polcokra és hasonló alkalmatosságra ült le, mire találtunk rá való nadrágokat, no meg sorban álltam a pénztárnál. Kész szerencse, hogy a próbafülkékben van ülőke!!! Mondanom sem kell, a két nadrág is különböző számozású, melyeket végül megvettünk.  De legalább csinosabb egy kicsit. A fején is vannak már apró pelyhek, lassan a haja is nekiindul.

Magamról csak annyit, nagy nehezen, gyógyszerek segítségével ugyan, de elértem, az éhgyomri és a kaja utáni cukrom is 6 alatt van!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Igaz, szinte mindig éhes vagyok. Nincs egyetlen kaja sem, amivel jól lakhatnék. No meg az édes utáni vágyam sokkal erősebb, mint a nikotin éhségem, mikor leszoktam a cigiről. Eddig is sok vizet ittam, de most aztán folyamatosan iszom, azzal is csökken valamit az éhségem. Talán rá kellene szoknom a szénára.

Várjuk a lányt, bár az, hogy mikor jön, akkor tudjuk meg, mikor leszáll a Liszt Ferencen.