Ez már vicc. Annak kell vennem, mert ha komolyan veszem, tényleg neki megyek a Tiszának, vagy más hülyeséget csinálok.

Reggel elmentem egy fél órára vásárolni, mire hazaértem, halovány, komoly arccal ült, kérte üljek mellé. Megtettem, és azt kérdezte nagy komolyan, pontosan meddig tartott a viszonyotok? Azt sem tudtam, köpjek vagy nyeljek, úgy meglepődtem. Már eddig is foglalkozott ezzel a 30 évvel ezelőtti félrelépésemmel, de ez már az utolsó csepp volt. Már csak azt nem kérdezte meg, milyen pózokban szerelmeskedtünk. Bevallom, úgy kiabáltam, mint talán még soha. Végül, azzal fejeztem be, ha még egyszer előhozza, keresek magamnak egy albérletet. Nem érdekel a betegsége, semmi, elmegyek. Most este megint szóba hozta, olyan dolgokat állított, melyek biztosan tudom nem történtek meg, vagy nem úgy. Neki csak most (2019-ben) esett le, én összeálltam a fiatalemberrel, stb.

Nem vagyok hajlandó ezt még hallgatni sem. Vége lett, megbeszéltük, együtt maradtunk. Nem is értem, most mi van. Mintha az öregedő apósomat hallanám, aki anyósomat szidta, szapulta, akkor már nem élt szegény, és a saját hódításairól mesélt, nekem????