Nagyon hosszú idő után végre volt egy "jó" napunk. Normális ébredés után elintéztem apa oxigén-receptjeit, majd kimentünk a kertbe. Nagyon szeretek kint, már sok mindent tudnék is csinálni, de apa nem akar maradni. Ez egy nagy feladat volt a számára, 3 hét alatt hoztuk tető alá, és most örül, hogy letudta. Ő nem élvezi a kintlétet, nem tud mit kezdeni a kerttel, hiányzik a laptopja, a filmek, a játékai. Ha egyedül jönnék - aminek nincs sok alapja - akkor  apa volna felügyelet nélkül. Így nekem kell lemondanom a kerti élvezeteimről. Valószínű, ha elmúlik ez a mizéria, és még meg is érjük, eladjuk. Sajnos kocsi nélkül megközelíthetetlen.

Az állapota most nem romlott tovább, legalábbis ahogyan én látom. Igaz, végre ráébredt, tényleg szüksége van oxigénre, és használja is. Talán ez dobta meg egy kicsit az állapotát.

Hála az égnek, mostanában már nem veszekszünk.

Érdekes, olvastam egy cikket, a nyugdíjasok (pontosabban az idősek) miért nem veszik komolyan a veszélyhelyzetet, miért nem maradnak otthon:

– 82 éves vagyok, nekem már mindegy.
– Ó, átéltem én a háborút, 56-ot is. Ne mondja nekem senki, hogy maradjak otthon. Minden reggel bevásárolok, és megyek Érdre a kiskertembe. Ott vannak a kutyák is. Azoknak is enniük kell.
– Nincs itt semmi, csak cirkusz. Majd ha lőnek, akkor megijedek.
– Egyedül élek, el kell látnom magam. Nekem nem segít senki.
– A gyerekeket nem fogom ezzel is terhelni.
– Soha nem szorultam másra, most sem fogok.
– Majd ha öreg leszek, otthon maradok. De most ők vannak veszélyben, szóval bevásárolok magunknak is, és a 86 éves szomszéd néninek. (Mint kiderült, 73 éves a kérdezett férfi.)
– Én még egyetlen beteget sem láttam a tévében sem, csak kínait. Maga úgy látja, hogy én az vagyok?!
– Nem vagyok gyerek, hogy felelősségre vonjanak ezért. Lehet, hogy öreg vagyok, de nem gyerek.

Ha nagyon őszinte akarok lenni, én sem félek a vírustól. Nem érdekelnek a következményei, hiszen a legjobb esetben meghalok. Ezt meg már vágyom. Hogy az én értelmetlen, hülye életem, melyik nem is az enyém, minél hamarabb érjen véget! Ha csak magamat nézném, nem is igyekeznék az előírásokat betartani. Tiborra ugyan ez vonatkozik, neki is könnyebb volna, ha letudná a még hátralévőt. Ami vírus ide vagy oda, nagyon nehéz lesz.

Ezért rossz a politika, amivel a nyugdíjasokat otthonmaradásra szeretnék késztetni. Nem védeni kell őket, mert azt nagy ívben lesajnálják. A társadalmi felelősségtudatukra kellene valahogyan hatni. Igazából nem védelemre van szükségünk, hanem elzárásra, mert mi vagyunk a legnagyobb fegyver a vírus "kezében". Általunk tud a legkönnyebben győzni. Ha mi megfertőződünk, a lappangási idő alatt lefertőzünk mindenkit a környezetünkben. És mi kapjuk el a legnagyobb valószínűséggel. Ha ezt egy hozzáértő úgy megfogalmazná, hogy ne legyen bántó, talán több nyugdíjas maradna otthon!