Nagyon aggódom. Féltem a párom életét. Joggal, hiszen ebben az elembertelenedett világban már semmi nem számít. Kórházakból dobálják ki az embereket, orvosokat bocsájtanak el.

Ma volt kint kezelésen, Deszken. A portás engedte be, az ajtó kulcsra zárva, az egész központ, ahol eddig 3 megye tüdőbetegeit és a szív- és koszorúműtöttek rehabilitációját végezték, jelenleg nem funkcionál.

 És összetehetjük a kezünket, hogy még megy a kezelése. Már ágyat sem kapott. Egy másik épületszárnyban, egy romos irodában volt beállítva 4 szék, azt kapta négy rákbeteg. Mellettük, egy másik szobában néhány beteg feküdt. Legalább leülhettek. Innen végezték a megelőző rutinokat, Rtg, EKG, labor, és az eredmények függvényében azután beadták végre a flaskányi infúziót. Az orvosát nem is látta, nincs is ezen a helyen. (nem tudom, minek nevezzem). Ez a kezelés egy hónapja még 2 napos volt, ma 6 órát vesz kb igénybe. Elég is annyi, hogy bekapjon valamit. No meg 10ezer Ft/alkalom a taxira, mert képtelenek vagyunk másképp megoldani a kimenetelét.

Rettegek, nehogy ez is elmaradjon. Nem győzöm hangoztatni, felháborít ez az embertelen viszonyulás az idős, beteg  és nem beteg emberek irányában. Az a mód, ahogyan megszabadulnak a magatehetetlen betegektől, ahogyan viszonyulnak az idős emberekhez, gyomorforgató. Az idősek lába elé (szerencsés esetben csak elé) köpködnek, anyáznak és a pokolba kívánnak bennünket széphazánk fiataljai. OV-nek nincsenek vagy nem voltak szülei? És a többi nagyvezírnek??? Ebben a nagy családcentrikus magyar valótlanságban hová lett a régi szülői tisztelet? Nem kérünk sokat, csak hagyjanak meghalni bennünket méltósággal.