Már egy hete erőlködök, kényszerítem  magam egy poszt írására, de még így sem ment. Belefásultunk a napi egyhangúságba. Mindegy mikor kelünk, fekszünk, eszünk... . Egyetlen fix időpont a bolt. Azt letudom és folytatom a nagy semmit. Egyetlen élvezetes tevékenységem van, készítettem egy új FB oldalt, "1000 hely, amelyet látnod kell, mielőtt meghalsz" címmel. Ez érdekel, nem kell nagy erőfeszítés, csak egy kis kitartás a szöveg összefésüléséhez. Egyetlen fontos dolog van benne, nagyon kell ügyelnem, nehogy bekeverjek egy idegen képet, az nagy leégés volna. Az ötletekből meg van elég, még sok is, plusz egy hasonló című svéd nyelvű könyv, egy angol nyelvű pdf fordítással.

Ami végül írásra sarkallt, apa viselkedése. Mi más is lehetne??? 

Egyik reggel lementem a boltba, kellemes idő volt, nyitva hagytam a bejárati ajtót. Még vissza is szóltam apának, jó az idő.  Visszatértemkor majd elkékülve találtam rá, ő nagyon fázik, becsukhatja az ajtót??? Biztos felment vagy 250-re a vérnyomásom. Egy, miért kell az én engedélyem egy szimpla ajtócsukáshoz, a másik, a csudáért nem emelte fel a seggét és csukta be maga, még mielőtt hazaértem volna. A válasza csak annyi volt, előfordult, szellőztettem, és nem engedtem az ablakot becsukni. Ami igaz, szellőztetni kell, hiszen, ha csak a lakásban vagyunk, nem is mozgunk, a minimum egy adag friss levegő.

De könyörgöm, ha fázik, miért nem csukja be az ajtót, kitéve magát a meghűlés kockázatának.Egy meleg kis pléd a háta mögött, azt sem volt képes a hátára dobni. Elvégre csak tüdőrákja van, úgy kell rá a nem kívánt hűvös, mint egy zacskó zizi. Szükség volt az engedélyemre??? Na ne!!! Vagy csak lusta volt felállni???? Nem tudom, de egy negyedórát biztos nem voltam magamnál a méregtől, és egész napra az amúgy is szar hangulatom kidudorodott a Föld másik oldalán. A napi megszokott, nyomorúságos életünknek is lőttek. nem tudtam megemészteni a hülyeségét. De a java este jött, amikor közölte velem, leállíttatja a kezelését, legyen már mihamarabb vége. KO.

Mikor magamhoz tértem, olyan kiabálást csaptam, ha még nem hallottak a szomszédok kiabálni,  ezt biztosan hallották. Benne volt apai és anyai. Semmit nem tesz a jobb léte érdekében, nem mozog, nem eszik, egy helyben ül egész nap, nem megyünk a kertbe, .... és még xxx negatív tény, és ne zsaroljon már folyamatosan valamivel. Az egész család körülötte ugrál, kinyaljuk a nagyságos hátulját, és ilyen kijelentést tesz.

Már nem bírom. Még csak 2 éve szenvedünk a ráktól és nem magatehetetlen fekvőbeteg. Nem kell ápolnom, etetnem. Akkor sem bírok ekkora terhet ki. Azt hittem mindig, erős vagyok, bebizonyosodott, nem. Egyre komolyabb szuicid késztetéseim vannak. Vagy itt kell hagynom. Nem végleg, de nem akarok már vele együtt élni. Ellátom, azután elmegyek.

Ebbe csak belepusztulni lehet!