Amit a lányomnak levélben írtam, nekem az az igazság. Az én igazságom. Végül kaptam rá választ. Övön aluli, megszégyenítő, ugyanakkor kezet nyújtó volt a válasz. Sajnos a kéznyújtást már nem tudtam őszintén elfogadni. Ismerem a lányom, bár ennél nehezebb időszaka nem hiszem, hogy lesz életemnek, képes lesz máskor is megtenni. Mert "nem az orvosom, hanem a lányom".

Az életemben volt egy-két - csak meg nem történtté tudnám tenni - rossz időszak. Én sajnálom a legjobban, hogy megtörtént, de a múltat nem tudjuk megváltoztatni. Bármennyire is szeretnénk, lehetetlen. És természetesen az egész családra hatott. A férjem megbocsátotta, soha, még veszekedésekkor sem vágta a fejemhez. A fiam elraktározta valahová, sejtelmem sincs hová. A lányom rágja és rágja és rágja. Reménykedtem, idővel könnyebb lesz mindkettőnknek, de anyja lánya. A felháborodása, a sértettsége ma is olyan erős, mint sok-sok éve.

És ezeket most a gyomromba nyomta, még csak nem is finoman. A levél végén pedig életünk normális, konfliktusmentes folytatását kérte. Így, ha elolvasom, szép. És mégsem az, hiszen nincs szó semmiféle megbocsátásról, a büntetésem  könnyítéséről. Csak lépjünk tovább ... Nos kislány, ez nekem így nem megy! OK. Éljünk tovább, mert még nekem nem jött el az időm. Eddig is távol voltál, most is távol vagy. De az ítéletnapig tartó büntetés ellen óvást szeretnék benyújtani. Hogy kihez? Talán magamhoz.

A temetésre szakmai elfoglaltsága miatt nem jön haza. Ez a fedősztori, alatta a dafke. Tudod kislányom, életed végéig legnagyobb lelkiismeret furdalásod lesz. Tudom. És ez is az én bűnöm lesz. De egy határon túl már nem érzékeljük a halmazati büntetéseket, hiszen olyan sok, nem változtat a tényen, hogy életed végéig börtönben maradsz.

Így élünk, mintha mi sem történt volna. Tegnap kellemesen elbeszélgettünk a család Covid-teszteléséről, ami negatív lett. Örülök neki.

Elkészítem a végrendeletemet, és abban már nem Te fogod eldönteni, ott leszel-e a búcsúztatásomon. Én már eldöntöttem, nem. Ha egyáltalán lesz.

Javaslat: mielőtt gyermeket vállalsz, gondold át többször is, tudsz-e hibátlan, mások számára is hibátlan életet élni. Ha nem, még ha emberből vagy sem, akkor inkább tekints el a gyermek nemzésétől.