Hihetetlen, mennyire rohan az idő. 33 nap elmúlt apa halála óta. Nem tudom leírni hullámzó, vagy végletes hangulatomat. A mérhetetlen szomorúságtól a dühig változik óráról órára. Eddig tudtam magamnak itthoni programokat csinálni, most meg nyílik az élet. Védettségi igazolványom van, így elviekben szinte mindent szabad - természetesen normális keretek között.

A búcsúztató nagyon aktuálissá vált mostanra. Nagyon sokszor el sem hiszem, hogy nem vár otthon, nem kell a számára vásárolnom. Rettenetes, csak az tudja, akinek közeli hozzátartozója már eltávozott. A búcsúztató a halál végleges lezárása, ténnyé tétele. Ezért hoztam előre. A következményei hidegen hagynak, önző módon magamat helyeztem előtérbe.

Szükségem van a végleges búcsúra. Hogy elmondhassam, szerencsés vagyok, hogy mellette élhettem. Hogy az Ő gyermekeit hordhattam a szívem alatt. Hogy megbocsájtott, amikor szükségem volt rá. Hogy szerethettem és Ő szerethetett.

Nagyon hiányzol!