Apa és én

About my world

About my world

2021.07.11.

2021. július 11. - Eager

89./51. Nem fogom már tovább számolni a napokat, 12-13-án, halála 3 . hónapjának fordulóján leállok vele.

Sok időm van, ebben az irgalmatlan kánikulában  egyetlen programom a heti 1 takarítás, egy mosás. Havi egy eledelgyűjtés - ez most volt pénteken, és semmi több, így is kinyúltam már. Nem bírom a kánikulát és nem bírom a klímát, pedig kettő is megy alkalmanként. Ha többet kellene csinálnom, belehalnék. Szóval, sokat gondolkodtam. Kár volt.

Apa mindjárt három hónapja elment. Egy porszem volt életében, bár abból a jobbik fajta. Nem váltott világot, nem fűződik a nevéhez semmi különleges dolog. Sokan szerették, de halála közeledtével el is maradtak, ebbe apának is komoly szerepe volt. És kérdezem, ki emlékszik még rá??? Én, a fia, a lánya talán és kész. Élt 76 évet, volt boldog és volt kevésbé boldog. Halála nehéz volt, arra is csak én emlékszem egyedül. De az életére is egyre kevesebben! Akkor tulajdonképpen minek is jött erre a világra???

Rám még kevesebben fognak emlékezni. Pedig a nevemet - ha csak itt, kishazánkban is - a 70-80-as években sokan ismerték. Publikáltam. Bár azok is régen idejét múlták. De valamilyen nyilvántartásban még megtalálhatók a cikkeim. Később a civil világban is helyi, majd országos hírnevet szereztem, mint állatvédő. Ma már azt sem tudják ki vagyok. Egyre kevesebben keresnek segítségért és csak úgy. Van olyan nap, hogy meg sem szólal a telefonom. Itt kuksolok a kis egérlyukamban, nyaldosom a sebeimet és fokozatosan, már életemben megszűnök a világ számára létezni.

Tudom, a fajfenntartás fontos dolog. De ezért az emberiségért egy gyereket szülni sem érdemes. No meg egy életet végigcsinálni. Akkor tulajdonképpen mit is keresek én itt, mikor csak teher vagyok, ha egyáltalán valaki észrevesz. Hogy élvezhetném is ezeket a napokat? Ugyan mi az, ami most kitölthetné ürességüket??? keresem, de nem találom. Majd addig keresem, míg engem is szétszórnak, vagy beöntenek a Tiszába.

Sokan írják, idézik, az minősíti az életedet, amit teszel. Jelentem: nem teszek semmit, sőt soha nem tettem semmi érdemlegeset. De akkor minek is vagyok én itt??????

A bejegyzés trackback címe:

https://aboutmyworld.blog.hu/api/trackback/id/tr7516624094

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Prédikátor2 2021.07.12. 17:01:35

Ilyen "költői" kérdések után egyesek megvilágosodnak, s a vallástól várják a válaszokat.
Engem nem zavar, hogy a kisemberek sorsa jutott nekünk. Bár... a párom karizmatikus ember volt, vágott az esze, ambíciója persze nem volt. Volt viszont nagyon jó kapcsolatteremtő képessége, amit a lányom örökölt, mégis egyre zárkózottabb. A házban egy-egy régi szomszéd rákérdez: "hogy van az apukád?" Azt szokta mondani "mosolyogva", hogy "remekül". Ilyenkor dühös, mivel korábban már mondta, hogy meghalt csak elfelejtette az illető.
A hőség engem is kiborít, kora reggel elvégzem, amit muszáj. Nem hiszem, hogy boldogabb lennék, ha folyton csörögne a telcsi és keresnének a régi ismerősök, barátok. Ami elmúlt azzal nem igen vagy csak ritkán foglalkozom. Számomra csak a "most" létezik. Semmilyen évfordulót nem tartok számon. Minek?

Prédikátor2 2021.07.13. 19:35:05

Nem idegesítelek a hülye kommentjeimmel?

Eager 2021.07.15. 07:03:57

@Prédikátor2: Nem, sőt ha nem írsz, hiányoznak. Ha valakivel beszélek, nem az elmúltakról beszélek, vagy szeretnék beszélni. Van a jelenben is sok megbeszélni való, információ cserére is nagy szükségünk van. Ezért is zavar, hogy a beállt néhány telefonos "kapcsolatom" is eltűnni látszik. Személyesen meg senki sem akar ebben a rettenetes melegben ismeretséget ápolni. A biatorbágyi kiruccanásomon is ha 10 percet beszéltünk Tiborról. Igyekszem senkit nem terhelni a bánatommal.

Prédikátor2 2021.07.15. 14:50:05

@Eager: OK. Én már elfelejtettem beszélgetni. Ráadásul, ami engem érdekel, a legtöbb embert nem. A hétköznapi dolgok pedig engem nem érdekelnek. Így aztán nem hiányzik a társaság. A lányommal szoktam jót dumálni. Sajnos a betegsége hozzám "öregítette". Régen pasikról, most meg a nyavalyáinkról diskurálunk.
süti beállítások módosítása