Pontosan 3 hónapja kezdődött. Ültem apa mellett fogtam a kezét, és csendben beszéltem hozzá. Csak remélni tudom, hogy tudta, én vagyok az. Innentől jött a befejezés. Hosszú volt és rettenetes. Már biztosan nem ismert meg, azt sem tudta, hol van, ki is Ő. Jobb is volt így. És éjjel elment. A szívem is vele ment.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
