Sikerült a fiammal is összehajtani. Csodáltam volna, ha sokáig bírjuk.
Elsődlegesen a zuhany volt az oka, mert én kicsit másképpen szerettem volna, mint Ő. De ez így nem műkszik, és meg kell gondolnia. Hát azt a rézfán fütyülőjét a gyereknek, az Ő lakásába fektetek bele majd egy millát, mert csak akkor áll az ár felezése, ha minden az Ő kívánsága szerint fog készülni. És ha másképpen megy, Ő nem vállalja a részét. .........................!!!!
Ráadásul direkt felhívtam délelőtt, miután beszéltem a vállalkozóval, hogy megkérdezzem, rá ér-e, annyi időre, míg tisztába tesszük a dolgot. Azt válaszolta, igen. Mire ideért, változott a program és nagyon sietett. Gondolom, programot csinált a barátnőjével. És abba a kis változtatásba is belefájdult a foga, amit szerettem volna. Akkor vállalom az egészet, és ..................... egyedül.
De mert nincs ideje, majd gondolkodik. Hát ez kiverte a biztosítékot nálam. Ha feljön és be van kapcsolva a klíma, fázik, nem akar leizzadva itt maradni, elrohan. Ha nincs, de kerékpárral jött, folyik a hátán a víz, rohan haza. Vagy nem jön, mert programja van. Közöltem vele, ezért kár feljönnie. mindig csak a szomorúságot hagyja itt nekem. Mert érzem, csak kötelességből jön.
Ez van, Most akkor holnap sem jön.
Ha nem kezdett volna patakzani a zománc a kádon, és tényleg nem volna olyan idétlen, most visszamondanám a szakit.