Lassan egy másfajta tevékenységi hullám indul be nálam. Ma voltam tüdőszűrőn, és augusztusban jönnek sorban az orvosok, már ha kipihenték magukat a szabadságuk alatt. Egy hét múlva pedig elindul életem utolsó, nagy show-ja, a fürdőszoba felújítása. (No meg egyben a pénztárcám tekintélyes mértékű apasztása.)

Ma kivitt a főnök a Praktikerbe, és végre megértettük egymás mondandóját az élő bemutatás után. A probléma a zuhanyzó ajtajának záródása volt, miután a hely nagyon szűkös és a lehetőségek is végesek. De sikerült rátalálni az igazira. Megnéztük a szóba jöhető csempéket, a zuhanyt és a világító testeket. Két villanyszerelő is itt volt, akiket sikerült meggyőznöm, egyetlen plusz világítótestért nem kell az egész automata apparátust lecserélni.

Tulajdonképpen jól jönnek ezek a programok. Lesz még egy eledelgyűjtő délutánom is augusztusban. És még a fürdőszobát is fel kell szabadítanom a nem is kevés, tárolt akármiktől. Úgy, hogy közben azért használni is tudjam őket. Ha meg lezárul a felújítás, jöhet a visszarendezkedés. Kis lakásban az ilyen programok nagyon nehezek, jó okom lesz az alapos szelektálásra.

A sűrű program mellett kevesebb időm marad magammal és a gyerekeimmel foglalkozni. Apára minden nap jut idő!
Lánykámnak kb 3hetente van annyi ideje, hogy megeresszen egy telefont, a fiam meg - hála az égnek - udvarol - őt azért látom kevesebbszer.

Vasárnapi beszélgetésünkkor nagyon vártam, a Lány majd megemlíti, hazajön vagy netán én ugorjak ki, de amennyire nekem szükségem volna erre, neki annyira nem hiányzik.

C’est la vie!

Azért sikerült megint egymás nyakának ugrani a fiammal, de úgy gondolom, a meleg az oka, mert olyan dologtól is kiakadt a gyermek, amiről még csak szó sem volt eddig. Mindig gondoskodik valaki arról, hogy nehogy maradjon egy pici kis örömöm!