Tegnap felraktuk a tapaszt a fájdalomcsillapító helyett, és ma reggel fürdetés helyett só-infúziót adott be Gabi apának. Alig hogy elindult az infúzió, apa elszunnyadt és azóta is ébrenlét és szundítás között lebeg. Remélem hat már a tapasz! Sajnos a betegek "rosszindulata" őt is megtalálta. Lecseszett, hogy magára hagytam, pedig akkor kezdtem öltözködni, hogy leugorjak a boltba. Nem tudom, észlelte-e, hogy csak akkor akartam elindulni, mikor már felébredt. Naponta romlanak a képességei. Már beszélni sem tud egyáltalán. Esetleg egy-egy szót suttogva. A valóságérzete is eltűnt. Az összes többit már említettem, nem akarnám listázni.

Igazából már nem sok a teendő a testével. A nehezét ráadásul Gabi csinálja meg. Csak a jelenlétet igényli, az örökös itatást. Már az összes módszert ki/megtaláltam, amivel megkönnyíthetem, mert félrenyel és köhög. De állandóan gyötri a szomjúság.

Már sok éjszaka nem aludtam, de a mai alvás új erőt öntött belém.

Szegény apa. Jelekkel, mutogatással próbálja megértetni magát, de én valamiért nem értem meg. Ha látnál bennünket, ahogyan a jobb kezével mutogat én meg mellétalálok... néha nevetségesnek is tűnhet, kabaréba illőnek, pedig olyan rettenetesen, komolyan szomorú.

Tudod, én nem vagyok vallásos. És ugyan szerettem volna, de ezek után már biztosan nem válik belőlem hívő.

Nagyon örülök, hogy ráakadtam a Hospice szervezetre és a benn e dolgozó emberekre. Szívvel és lélekkel támogatnak, no meg tettekkel is. Amiben csak tudnak, segítenek. Nem, mint az állami, hogy lassan adagolni fogják az oxigént, nem lehet lélegeztető csövet (ez csak egy műanyagcső a palack és a beteg között!)  kapni, és sorolhatnám. Ha vannak milliárdok azokra a ... stadionokra, lehetne egy kevéske a szenvedő, halálukon lévő embereknek is. Mert nem csak a covidosokról szól az élet. Fontos, de nem lehet kizárólagos. Az egyik ismerősöm mesélte, hasonló betegséget diagnosztizáltak egyik családtagjának, mint apának és semmiféle kezelést nem kap.   Forduljon fel, majd beírják a covidos halálesetek közé. Csak nehogy most legyen valami nyavalyája az embernek, mert belehal.Gyalázat ez az ország, és még nagyobb gyalázat, hogy eltűrjük.