Minden normális családban, no meg Covid-mentes időkben ilyenkorra már megtörtént az elhunyt temetése, búcsúztatása. Csodálkoznék, ha nálunk is így történt volna.

A búcsúztató szervezése rendben, még egyetlen kérdés maradt, legyen-e a virágcsokron szalag vagy sem. Sajnos a fiam nem szól bele semmibe, mindent jóváhagy, amit teszek, csak az apja végakaratának megfelelően történjen. Természetesen úgy történik. Hétfőig még van idő, megbeszéljük.

Nagyon sok dologgal kellett foglalkoznom, ami a Tiszába-szórás esetén fel sem merült volna, de a zöldár mellett az várható idő is megerősített a döntésünk helyességében. Így lesz koszorú, lesz fénykép, lesz búcsúztató és lesz videófelvétel ( A lány miatt).

Apa utolsó hónapjaiban a lakás rendben tartása volt az utolsó, amivel foglalkoztam, most lassan ezzel is végzek. Még a kamra - nagy falat - rendbetétele van hátra és kész. Kár, mert lefoglaltak. Időm gyarapodásával egyre szomorúbb, sírósabb lettem. Egyre nagyobb bennem a kétely, el tudom-e mondani a búcsúztatót, amelyet természetesen magamra kellett vállalnom. Nem zavar, hogy én búcsúztatom apát, sőt. Volt lehetőségünk elbúcsúzni egy még szellemileg tiszta férjtől, apától, nem került utolsó napjaiban kórházba. Ő ezt akarta, bár nekem életem legszomorúbb, legnehezebb  időszaka volt. De ezzel a tudattal bátran vállalhatom a feladatomat. A lány vádaskodása nem érdekel már. Lezártam magamban, eltettem egy biztos helyre, bár soha nem fogom tudni megbocsátani lányom viselkedését, felhánytorgatni sem fogom. Nem nyelem le, az az idő már régen elmúlt, hogy a gyermekeim viselkedését szó nélkül elfogadjam. Nem vagyok mártír-anya alkat. Régi botlásaimat apa már régen megbocsátotta és tiszta szeretetben tudott elköltözni a földi életből.

Itt és most felmentem magam minden valós és vélt bűnöm alul, hiszen megbocsájtatott azon személy által, ki a legfontosabb volt életemben.  Hátralevő napjaimat ebben a szellemben fogom leélni. Magam. Mert a fiam nem képes igazi, normális életvitelszerű szeretetben élni velem, a lányom meg nem akar. Látszatkapcsolatunkat meg tartjuk, ahogyan tudjuk. Ha cinikus akarnék lenni, ide most egy Ámen jöhetne.