Tegnap, május 21.-én elbúcsúztattuk apát. A természet rendes volt velünk, verőfényes napsütést ajándékozott erre a napra.

Elmondtam, elsírtam rövid búcsúztatómat. Egy szavára nem emlékeszem. Ha szabad egy búcsúztatóra ilyen szavakat használni: szép, fájdalmas, megható volt. Dénes és Ferike csatlakoztak az emlékek felidézéshez, ennek nagyon örültem.

Kissé nyugodtabb vagyok. Remélem Új életem - apa emlékével - békés lesz. A fájdalommal is valahogy elboldogulok.

Ma feljött a fiam. Megittunk apa emlékére egy Cuba Libre-t. Nem tudjuk, merre jársz, de járj szabadon, békében!