Lassan fél éve, hogy apa itt hagyott. Sokféle állapotban leledztem már, de ennyire üresnek még soha nem éreztem magamat. A 2. megbetegedésem alatt csak kúráltam magamat és néztem ki a fejemből. Azt is minek. Majd jött egy nagy fordulat, és ismét úgy tele lettem gyűlölettel, hogy még magam is szégyellem. Minden, ami csak egy picit negatívan érintett, felbőszített, így már kerülöm az embereket, nehogy valami bolond galibába keveredjek.
Érteni végképp nem értem magam, csak azt tudom, ellenségnek tekintem a világot. Még a szerencsétlen macskáimat is lekiabálom. Őket sajnos nem tudom kerülni.
